Dányi Attila
A gospel zene egyik koronázatlan királya látogatott el hozzánk egy európai-turné keretein belül. Ahogy a sajtótájékoztatón megtudtuk: Budapest volt a turné kilencedik állomása, és nemcsak a műfaj rajongói várták a fellépést, hanem a Kirk Franklin Band is! Ez érezhető is volt az est hangulatát tekintve, hiszen egy ízig-vérig profi produkciót láthatott a nagyérdemű, ami gyakran a megszólalást tekintve inkább egy pop/rock banda hangzására hasonlított, mint a gospel stílusos előadásmódjára.
Az előzenekarként meghirdetett Bolyki Balázs, és az Anonym All Stars projekt lépett színpadra, akik igazi ún. „örömzenével” kedveskedtek a közönségnek. Bali mellett egyébként olyan ismert arcok szerepeltek, mint a volt Back II Black-es Bársony Bálint, akiről kiderült hogy nemcsak a szaxofonhoz, de a gitárhoz is van köze. Szintén a formáció alapítói között említhető a Black-Out-ból is ismert Temesi Berci, hogy mást ne is említsek... Az „unplugged” jellegű előadás során – ami saját szerzeményeket, és feldolgozásokat egyaránt felvonultatott – kiderült, hogy hogyan is lehet 2-akkordból egy egész jó kis dalocskát írni. Bár azt mondhatja valaki, hogy erre már mások is rájöttek, mégis élmény volt ezt hallani, és még a Bali is gitározott, mint kiderült csak eddig tudott eljutni a gitár suliban!
Aztán eljött a pillanat, amire az addigra már szép számban megtelt rendezvénycsarnok közönsége várt, egy egészen rövid (tanítani kellene!) átszerelés után, szinte bombaként robbant a színpadra Kirk Franklin a „Rebirth” album Hosannájával! Aztán sorban jöttek a jobbnál-jobb slágerek, ilyen volt pl; az Earth Wind and Fire feldolgozás a „September”, amiről kiderült, hogy Kirk egyik kedvenc darabja. De halhattuk a szintén már slágerré vált, közönség kedvenc dalokat, is mint a "Stomp" vagy a "Revolution". A hihetetlen energiákat megmozgató Kirk, aki egyébként végig táncolta, vagy ugrálta a műsort méltán nevezhető „Showmannak”, hiszen egy pillanatra sem hagyta a közönséget, és ezzel a koncert hangulatát is leapadni! Az eszméletlen jól megkomponált vokálok, és vérprofi, főleg színes bőrűekből álló zenészszekció is elkápráztatta a nagyérdeműt. Úgy gondolom, hogy az est valóban nem volt a szó szoros értelmében vett gospel koncert. Ha a különböző stílusjegyek keveredését vagy az előadásmódot nézzük, akkor valóban több volt annál. Azonban érdekes volt látni, hogy amíg Kirk arról beszélt, hogy „ne félj!”, vagy hogy „ne aggódj”, és a biztonságról énekelt, addig mindvégig – még a színpadon is – jelen levő két testőr nem éppen erről tanúskodott. A műsor utolsó blokkjában olyan már-már klasszikusnak tekinthető dicséretek hangzottak el mint a „How Great is Our God”, vagy a közönség kedvenc „Happy day”! Sőt volt még egy Michael Jackson betét is, olyan dalokkal, mint az „I’ll Be There”, amit „Will Be There”-re kereszteltek át, és a „Men In The Mirror” is.
Összességében véve a hangsúly Istenről, Isten végtelen szeretetéről, és kegyelméről szólt, ami gyakran ugye a „sztárokat” sem hagyja hidegen, sőt még talán jobban kíséri őket, ha megmaradnak azon az úton, amire Isten segítségével kerültek! Erről tett bizonyságot maga Kirk Franklin is, akit a nem keresztény világ is szívesen hallgat, vagy elismeri sikereit, gondolok itt a tucatnyi elismerésre, díjakra, mint a amilyen a Grammy is...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése