Jars of Clay

dj Gospel

"Ez a kincsünk pedig cserépedényekben (jars of clay) van, hogy ezt a rendkivüli erőt Istennek tulajdonítsuk és ne magunknak...." Ez a bibliai felütés a Jars of Clay névadója és jelmondata. Nemcsak számaikra, lemezeikre , de életükre is jellemző, meghatározó ez az egyetlen mondat. Hosszú évek várakozása után végre Magyarországon adott egy remek koncertet a többszörös Grammy díjas zenekar. 

Minden koncert egy külön varázslatos világ, de a JoC budapesti koncertje többszörösen is rászolgált a varázslatos koncertre. A Gospel Café stábjának külön hab volt a tortán , hogy a színpadon kívül is találkozhatott a srácokkal. Beállás után rögtön egy nagyhírű étterembe siettek el a fiúk mintát venni a magyar konyha ízeiből. A koncertre való tekintettel a gulyás elmaradt ugyan, de néhány könnyebb magyar konyhai specialitást megengedtek maguknak a fiúk, amiket aztán a sajtó nyílvánosság előtt is nagy tetszéssel dícsértek.

Az előzenekar (Dobner Illés Project) első akkordjai alatt készítettünk velük egy jó hangulatú , de balszerencsésen elveszett megismételhetetlen riportot. Ezek a fiúk bár hazájukban sztárok, mégis óriási alázattal hordozzák ezt a terhet és igen szimpatikus beszéltek zenéjükről, elhívásukról, segélyprogramjaikról. Jó volt hallani, hogy 900 000 embernek segítettek már eddig friss ivóvizzel, ott ahol éhinség és szomjúság tizedeli a harmadik világot.

 Beszéltek terveikről a The Shelter című vadonatúj albumukról és arról, hogy a szenvedés, a nehézség hogyan jelenik meg egy-egy szomorúbb hangulatú számukban. A koncertre készülve igen izgatottak voltak, hiszen igen régen léptek fel klubkoncert keretében, bár nagyon szeretik ezt a műfajd, de az Államokban erre már nincs lehetőségük...:-)

A koncert kicsit nagy iramban indult, a rockosabb számok kerültek előre, és meglepő volt, hogy a zeneértő , nem igazán erre számító közönség mennyire jól vette ezt. Hamar mozgásba lendült a közönség és igen lelkes ovációkkal jutalmazta az egyre inkább nehezebb témák felé sodródó zenekart.

A koncerthangulat ilyen forróvá válása nemcsak szerkesztőségünket, de a zenekart is meglepte. Annyira elérzékenyültek, hogy konferansziék helyett inkább a dalokba menekültek és csak egy-egy "Thank You very much"-ot tudtak   a torokgombócok miatt nagynehezen kinyögni.

A koncert véget nem érő vastapssal ért véget, pontosabban ért volna véget, de a ráadásra kijövő 4 zenész a meghatottságtól meggondolta magát és egy újabb, de immár  akusztikus koncertet adtak a lelkesedésből semmit sem vesztő, nagyon hálás közönségnek.

De mindennek vége lesz egyszer, s nem volt ez másképp e koncerttel sem, igaz nem mindennapi véget ért, hiszen az együttes tagjai nem a megszokott módon távoztak el, zárkóztak be a backstage falai, szobái közé, hanem lejöttek a közönség közé, ahol lehetett velük beszélgetni, kérdezni, aláírásokat gyűjteni, fényképezkedni...

Jars of Clay, köszönjük! (Óriási élmény volt!)

...és külön köszönjük nektek is, Budapest Gospel!