Pages

2012. április 28., szombat

Street Gospel – Dalfoglalás

(lemezkritika)

Rutinos zenészek álltak össze a Street Gospel formációban és biztosra mentek a Dalfoglalás című lemezzel.  Azt a receptet követték, hogy vettek 12  népszerű  rock (blues) számot  és ezekre a jól ismert dallamokra ültették rá a nagyon komoly, ütős keresztény mondanivalót. Olyan zenekarok nótáit szentelték meg, mint pl. a  Z.Z Top , de található U2 vagy Depeche Mode  dallam is.
Már rögtön az első hangtól nagyon tetszik a lemez keverése ,hangszerelése . Tökéletes stúdió munka. A kemény rock alapok ellenére is végig érthető, tiszta Mr. Rick énekhangja, ami szerintem igen fontos egy ilyen jellegű súlyos mondanivalójú zenénél.
Aki esetleg valahogy hozzájutott az egy éve megjelent, de kereskedelmi forgalomban nem kapható For U2 albumhoz, az rögtön otthonosan érzi majd magát az első szám, a Túl mindenen dallam és szövegvilágában. Nagyszerű szöveg került fel a U2 alapokra, amik köztudottan mesterművek.
A lemezharmadik  a Delirious? egy felvételének magyarítása , aminek a Nézz az égre fel címet adták a szerzők. Nekem nagy kedvencem (volt) a brit-pop csapat és nagyon szerettem e számuk Tűzveszély féle magyarítását is, hát most itt az ideje ezt a verziót is megszeretgetni és tovább szítani a Delirious? féle tüzet.

2012. április 26., csütörtök

M-maus – Aki hisz a Fiúban

Lemezkritika

Érdekes bemutatkozó lemez akadt kezembe az M-maus név alatt. Sokan megismerhették már ezt a nevet a nyári Csillagpont találkozón. Nekem nem volt lehetőségem erre, így csak a maxi Cd adott lehetőséget, hogy betekintsek ebbe a zenei világba.  
Érdekes, írtam a bevezetésként, de miért is? Először is érdekes a lemez címadó számának a kiválasztása . Az Aki hisz a Fiúban c. szerzemény szerintem nem a lemez legerősebb dala. Egy szimpla rock sztenderddel állunk szemben, amit bár hiba nélkül játszanak el az M-manusok , mégsem hagy mélyebb nyomokat az emberben. Kicsit erőteljesebb, komolyabb-bonyolultabb szöveggel talán jobban szólna a szerzemény.
A lemez második dala, a Jézus a barátom című tulajdonképpen egy örömköltemény. Koncerten el tudom képzelni, hogy megmozgatja, elragadja a közönséget, de így stúdió hangzással  csak egy jó közepes osztályzatot érdemel.
A szeretet című szám kiemelkedik a CD számai közül. Ez a dal egyedül megveteti a lemezt, igazi slágergyanús  szerzemény. Modern hangzás, 2011-es ütemek, dallamvilág, effektek jellemzik. Jó teljesítményt hoz a vokál és az énekes hangja is tiszta, megnyerő. A hangszerelés is rendben van. Csak ezen az úton tovább, sok ilyen dalra van még szükség!
A lemez utolsó száma a Jézus Krisztus az Úr,  vegyes érzelmeket hozott fel bennem. Egyrészt a dallamvilág nagyon hasonlít Ákos zenei világára, amiben nincs semmi rossz. Nem azt mondom ugyanis, hogy a nagy előd  bármely számának másolata lenne a szám. Arról van szó, hogy az első ütemtől kezdve egyből  ő jut eszünkbe, hiszen a nóta azokból az effektekből merít, amit Ákos nagy szeretettel használt egyes lemezein.  A csapat ugyanakkor ügyesen megszerezte ezt a fajta tudást, mert jól áll nekik ez a stílus, ez a zenei  világ. A hallgatónak egyáltalán nincs hiányérzete amikor a dalt hallgatja. Ha hozzávesszük a szám erőteljes, direkt , evangelizáló , buzdító szövegét, akkor teljesen megfeledkezhetünk a fentiekről.
A lemez papírtokja hagy némi kívánnivalót maga után. A legközelebbi lemeznél lehetne egy kis inspirációt, kreativizmust belevinni. Nekem nagyon szegényesnek tűnt.




2012. április 24., kedd

A „kavics” megtelt Isten dicsőítésével




Napsütéses nyárias meleggel köszöntött bennünket október 2-a, vasárnap. A délelőtti istentisztelet után Budapest utcáin lépten-nyomon koncertre igyekvőkkel lehetett találkozni. „Ti is a koncertre?” – tették fel oly sokan a kérdést egymásnak. Ki gyalog, ki busszal, ki pedig autóval ment a Sportarénába. Ahogy közeledtünk az épület felé eszembe jutott, hogy egyesek kavicsnak nevezik az épületet. Mi keresztények tudjuk, hogy egy kavics Isten emberének a kezében leterítette a Góliátot.  És a „kavics”-hoz csak úgy özönlöttek az emberek. Lufik, zászlók lengtek a környékén.
A Baptista fúvósok színvonalas zenéje töltötte be a teret. Már a stadion előtt is rokonokkal, kedves ismerősökkel találkoztunk.  Rég nem látott barátok kérdezgették egymástól, ki hova ül, vagy éppen áll. A bejutás után már az előtérben is érezni lehetett azt a bizonyos más légkört.  Mindenki kapott egy színes, világító karkötőt ajándékba, aminek később igazi jelentősége is lett.  A folyosón keresztény könyvek, fotók, és a Misszió Expó. A világi koncerteken gyakran előfordul, hogy csak a főelőadóra, a híres együttesre kíváncsiak, és az előzenekarokat talán meg sem hallgatják. Itt azonban nem így történt, hiszen mindegyik fellépő ugyanolyan ovációt és tapsvihart kapott, akár az Amaro Delről, Pintér Béláékról, Csiszér Lászlóról, vagy éppen a Jesus Culturáról volt szó.  Valóban elmondható, hogy ide Istent dicsőíteni érkeztek az emberek.  Voltak baptista, református, evangélikus, pünkösdi, katolikus, szabad keresztény, golgotás és sok más gyülekezetből. Felekezeti hovatartozás nélkül mindenki azért jött, hogy az Urat magasztalja és belépjen Isten jelenlétébe.
Az est egyik különlegessége volt, amikor Kunszabó Zoltán katolikus diakónus bocsánatot kért a magyar nép nevében Kovács Edgár uszkai roma pásztortól, amiért a roma testvérek tehetségét nem ismertük el és néha megkülönböztetett módon bántunk velük. Kovács Edgár pedig azért kért bocsánatot, amiért voltak, akik megloptak bennünket és olyanok is, akiknek nehézséget okozott beilleszkedni a társadalomba. A 12 500 nézőt befogadó Sportarénában fiatalok, középkorúak és idősek felemelt kézzel dicsőítették az Urat. Azok a bizonyos színes karkötők csak úgy ragyogtak a sötétben, jelképezve az egységet.
Az est sztárvendégei a Jesus Culture együttes volt, akik a megújulás fontosságát és az elmélyült dicsőítést tűzték a zászlajukra. A kaliforniai fiatalok hamar belopták magukat a magyarok szívébe.  Egyszerre voltak a dalaik zeneileg magas színvonalúak, modernek és ugyanakkor mély mondanivalókkal bírtak. Nemcsak, hogy énekeltek a mennyről, de egy kis szeletét le is hozták. A négy zenekar és az ötórányi színvonalas program után talán mindenki nevében mondhatom, hogy Isten jelenléte érezhető módon betöltötte a csarnokot, és feltöltődve térhettünk haza.

Dicsőség az Istennek, hogy még mindig vannak élő hitű keresztények, akik a sok nehézség ellenére is kitartanak az Úr mellett, és meg akarják mutatni, hogy a világ egyedüli reménysége Krisztus. Csak akkor tudjuk sikerrel venni az akadályokat ebben a jelenlegi világméretű káoszban, ha Isten igéjét követjük, és ahhoz ragaszkodunk életünk minden területén.  Isten örömmel nézi, amikor a gyermekei egységben vannak és egy közös cél érdekében összefognak. Így indul el az ébredés, aminek mi is legyünk a része! 
Durkó Anett