Pages

2012. június 6., szerda

Reménység Fesztivál 2012.06.02.





"Isten szeret téged!"
hangzott el Franklin Graham szájából a Budapest Sportaréna színpadáról. És valóban a szeretetnek ez az érzése egész este jelen volt, aminek a teljesen megtelt Aréna nézői, és a fellépők ugyanolyan részesei voltak.
A Billy Graham evangelizációs társaság szervezésében láthattunk és hallhattunk olyan nagyszerű előadókat, mint a Casting Crowns, Parachute Band, a "puskakezű" Dennis Agajanian country gitáros, aki gitárjátékával lenyűgözte a jelenlevőket. (Dennist sajnos baleset érte a koncert után, jelenleg kórházban fekszik, gondoljatok rá!! – szerk.)

Vagy itt volt (van! de erről később..) Huntley Brown, jamaikai zongorista, aki zongorajátékával egymaga mindhárom napon méltán késztette tapsra a nagyérdeműt.

A Tommy Coomes Band-t is ismerősként köszönthették szombaton azok, akik pénteken is jelen voltak a rendezvényen.
Csiszér László őszinte, szívből jövő dalokkal kezdte a stadionban összegyűlt tömeg (fel)hangolását az estére. Őt követte a Dobner Illés Projekt, akik a fesztivál címadó szerzeményét szerezték és most elő is adták a színpadon. Mondhatom, hogy nagyon lendületes, és fiatalosra sikeredett a "Reményem" című nóta, akárcsak a repertoárban előadott dalok.
Völgyessy Szomor Fanni egy lírai szerzeménnyel állt színpadra, amely egyben egy nagyon megindító személyes jellegű vallomás is volt Isten felé.
A Szélrózsa Band folytatta az események sorát. A Huszák Zsolt (Tandem stb.) által vezetett, evangélikus fiatalokból összeállt csapat főleg feldolgozásokkal szolgált az este, de  egy saját szerzeményük is elhangzott a programban, egy igazi bluesos darab.
Nem mindennapi látvány volt, ahogy a Váci börtön elítéltjei a színpadra álltak, és  bizonyságot tettek Jézus, mint szerető Istenük mellett. Mindannyiunknak elállt a lélegzete az egyikük – Boros Lajos 23 évre ítélt rab - megtérését hallgatva. Lajos, akit hamar szívünkbe zártunk, Istent szolgálja, már majdnem húsz éve(!), csaknem  amióta a büntetését tölti.
Az est egyik fiatalok által kedvelt csapata a Parachute Band következett, akik nevükhöz híven szinte berepültek az Arénába egy Chris Tomlin dallal, amit velük együtt énekelt a közönség. Az "Our God is Greater"-t hallva, tényleg az volt az érzésem, hogy semmi sem állhat Isten és az Őt szeretők közé. De játszották saját szerzemények közül a “Living Rain”-t ami valóban átmosta a hallgatóság szívét, ahogy áradt a csarnokban. A "Keep The Fire Burning"-ben arról énekeltek, hogy kérjük a tüzet az életünkre, ha megfáradtunk, sőt a hazánkra is, hogy gyógyítsa meg az Isten. Azt gondolom, hogy szükségünk is van az ilyen hangos kérésekre! A dal egyébként az új Parachute Band  CD-n a Matins:Vispers - en megtalálható.

Egy nagyon meghitt, és bensőséges negyvenpercen át élvezhettük a zenéjüket - sajnos mindössze ennyi állt rendelkezésükre. De ahogy énekelték is, ezért is minden dicsőség Istent illeti meg!

A Casting Crowns az Amerikai Egyesült Államok egyik legkedveltebb dicsőítő zenekara. Szinte minden létező díjat megnyertek már, még az eddig megjelent 2 DVD-jük is aranylemez lett! De mégis ahogy megláttam őket a színpadon, az teljesen lehengerelt. Ők valóban letették ahogy a nevük is jelzi, (Letett Koronák) az életüket Krisztusért. Megható volt az az alázat, és erő ami átjött a dalokból. Az ember a könnyeivel küszködött, ahogy a szövegeket olvasta az óriáskivetítőn. Az estét a "Courageous"-sal kezdték, ami felemelő volt és bátorító, ahogy a dal címe is jelzi. Volt itt minden, amit már a magyar közönség is ismerhetett: a "Lifesong", vagy a közönség kedvence a "Who Am I?" vagy a Voice of Truth , melyet az "Az Úr hangja" címmel ismerünk itthon. Elhangzott a személyes kedvencem is a "Praise You in this storm", ami arról szól, hogy legyen bármilyen vihar, szánkat  akkor is csak Isten dicsérete hagyja/hagyhatja el! A dalok között szinte mindig imádkozott a frontember, Mark, és teljesen Istenre hagyatkozott mindenben, Neki adva a dicsőséget.
Amit sajnáltam, hogy nem mindig lehetett érteni ezeket az átkötő imákat, egyéb bátorításokat, mert ezek sajnos nem voltak lefordítva, sem pedig kivetítve. (A jövőben talán érdemes lenne erre is odafigyelni, hiszen nem mindenki érti az angolt, de még a jó angolosoknak is meggyűlik a bajuk a visszhangos teremben a szavakkal)
A koncertet egy rendkívül erős darabbal zárták a csapat. Korábbi lemezükről az "Until the Whole World Hears" című korongról szólt a címadó szerzemény, aminek a refrénje még mindig itt lüktet a fejemben…
Isten csodálatos, és megbocsát minden bűnt. Ezt megtapasztalhatta mindenki, aki jelen volt a Sportarénában személyesen . Az összegyűltek közül Franklin Graham evangélista előrehívásakor rengeteg ember mozdult meg, megújítsák a kapcsolatukat az Istennel, vagy először találkozzanak a Megváltóval. Döbbenetes volt ekkora tömeget látni, ahogy csak jöttek és jöttek az Úrhoz…egészen elképesztő volt, fentről a lelátóról nézni a sok száz embert.

Összességében egy nagyon színvonalas, és elképesztő “műsort” láthattunk, minden tekintetben. Sajnálatos módon csak erre a napra tudtam elmenni, de állítom hogy megérte, és remélem, hogy akik eljöttek hasonlóképpen jól érezték magukat és teljesen kicserélődve, feltöltődve mentek haza.

ui:
És amiről majdnem elfelejtkeztem: Huntley Brown június 9-én szombaton 18:00-kor ismét fellép a Golgota utca 3 szám alatt, sőt még egy rögtönzött istentiszteletet is tart. Gyertek!

(cikk: Dányi Attila) 

LEGFRISSEBB: Dennis műtétje tegnap volt. Állapota jó. Lassan lábadozik. Minden imádságot megköszönünk érte!

2012. június 5., kedd

Parachute Band - Matins Vespers 2012.


Ha kézbe vesszük az új-zélandi zenekar albumát rögtön meg kell küzdenünk a lemez címével, melynek jelentése a korai, reggeli és esti közös éneklés elnevezése.



Az album nyitó száma egy igazi alteres , álmodozós dallam a Hope Is A River. Aki szereti az alter-vájtfül zenét, az nem fog csalódni a szám és a lemez kapcsán sem.
A 2. szám a Keep The Fire Burning már a poposabb Parachute hangon szólal meg.
A Promises-ben az effektek kapják a főszerepet, sajnos a dallamvilág rovására.
A Run to you cím alapján azt gondolhatnánk , hogy végre felpörög a lemez ezzel szemben egy újabb lírai számmal leszünk gazdagabbak.
Kiemelkedik a lemez dalai közül az In your name című. Én már el is képzeltem magamban,
amint százezrek éneklik együtt pl. a Reménység fesztiválon. Fergeteges élmény lesz, fantasztikus együtténeklős nótáról van szó ugyanis.
The City Of The Lord egy akusztikus dalnak induló darab, amely persze a végére átalakul Parachute-os popdallá, de talán pont ez a kettősség teszi érdekessé, élvezetessé.
A lemez végén található alter - ambient számok (#8 - #14) nekem kedvenceim, de tudom nem mindenkihez állnak közel az ilyen szerzemények.
Mindenesetre utazáshoz,vizsgák közti relaxhoz - vagy egyszerűen csak elcsendesedni , kikapcsolni - tökéletes darabok.
Érdemes odafigyelni a dalok szövegeire is. Igazán inspirálóak, elgondolkoztatóak és érdekesek.
Én kíváncsian várom a budapesti fellépést, izgalmas lesz, mit hoznak majd ki élőben ebből az albumból a fiúk....

2012. június 2., szombat

Reménység Fesztivál június 1-3.


Júniusban kerül rá sor először Magyarországon, hogy a keresztény egyházak a Billy Graham Evangelizációs társasággal összefogva megrendezik a  Reménység Fesztivál-t a Papp László Budapest Sportarénában. A fesztivál fő előadója Franklin Graham, aki már 1989-óta több evangelizációs fesztivált vezetett, és egyébiránt Billy Garaham evangélista fia.
Nagy valószínűséggel az idei év egyik meghatározó eseményének lehetünk szem, és fültanúi látva a fellépők névsorát. A három napos rendezvényen itt lesz többek közöttt: a Casting Crowns, a hazánkban nemrég járt, és visszatérő Michael W. Smith, és a fiatalos Parachute Band, akiket szintén jól ismer már a magyar közönség. A Parachute Band- at méltán nevezik Új-Zéland vezető dicsőítő zenekarának. Mivel a világ minden táján koncerteztek már, Amerikától egészen Európáig. Az eredeti csapat a legnagyobb új-zélandi keresztény fesztiválon – a Parachute Fesztiválon - 1995-ben alakult, és 2006-ig mintegy 8 albumot jelentetett meg. Azóta teljesen lecserélődött az eredeti tagság, és az új generációs csapat, a Hillsong-United lendületes dalaihoz hasonló hangzásvilággal tért vissza. Kis hazánkba először 2009-ben látogattak, és még abban az évben visszatértek egy klubkoncert erejéig, és most ismét itt lesznek a Reménység Fesztivál fellépői között. A 2007-es első lemezükön található „Mercy” című szerzeményüket a Casting Crowns is feldolgozta. A 2011-ben megjelent „Love Without Measure” lemezükkel, az Új Zéland-i Music Awards-on díjat nyertek a legjobb gospel/keresztény album kategóriában. A folytatás pedig nem váratott sokáig, ugyanis nemrégiben jelent meg az új, negyedik CD-jük „Matins:Vespers” címmel. A csapat énekesének a születésekor egy kisebb helyreállító műtéten kellett keresztül mennie, mivel az egyik keze összenőtt az arcával. A műtét eredményeképpen, ill. az arca miatt csúfolták kis korában, és nagyon nehezen fogadta el önmagát. Depresszióba esett, és megpróbált véget vetni az életének, amikor Isten szólt hozzá, hogy ne tegye, mert neki szüksége van rá! Ezzel a reménnyel, hogy Isten olyannak fogadja el amilyen, és úgy szereti, ahogy van, már képes lett önmagát elfogadni, és Istent dicsőíti dalaival.
Az a reménység, ami elindította a Rendezvény fő előadóját Franklin Grahamat – hiszen önmaga nem gondolta volna, hogy apja nyomdokaiba léphet – egy élő Reménység. Ez az, ami a Casting Crowns, a „Letett Koronák” csapat tagjait is elindította a több éves Jézusról való bizonyságok után, a világ körüli koncertezésre. Ez a Reménység, amivel találkozhat a nagyérdemű a Budapest Sportarénában.

(Dányi Attila cikke)