Reménység Fesztivál 2012.06.02.

"Isten szeret téged!"

hangzott el Franklin Graham szájából a Budapest Sportaréna színpadáról. És valóban a szeretetnek ez az érzése egész este jelen volt, aminek a teljesen megtelt Aréna nézői, és a fellépők ugyanolyan részesei voltak.

A Billy Graham evangelizációs társaság szervezésében láthattunk és hallhattunk olyan nagyszerű előadókat, mint a Casting Crowns, Parachute Band, a "puskakezű" Dennis Agajanian country gitáros, aki gitárjátékával lenyűgözte a jelenlevőket. (Dennist sajnos baleset érte a koncert után, jelenleg kórházban fekszik, gondoljatok rá!! – szerk.)

Vagy itt volt (van! de erről később..) Huntley Brown, jamaikai zongorista, aki zongorajátékával egymaga mindhárom napon méltán késztette tapsra a nagyérdeműt.

A Tommy Coomes Band-t is ismerősként köszönthették szombaton azok, akik pénteken is jelen voltak a rendezvényen.

Csiszér László őszinte, szívből jövő dalokkal kezdte a stadionban összegyűlt tömeg (fel)hangolását az estére. Őt követte a Dobner Illés Projekt, akik a fesztivál címadó szerzeményét szerezték és most elő is adták a színpadon. Mondhatom, hogy nagyon lendületes, és fiatalosra sikeredett a "Reményem" című nóta, akárcsak a repertoárban előadott dalok.

Völgyessy Szomor Fanni egy lírai szerzeménnyel állt színpadra, amely egyben egy nagyon megindító személyes jellegű vallomás is volt Isten felé.

A Szélrózsa Band folytatta az események sorát. A Huszák Zsolt (Tandem stb.) által vezetett, evangélikus fiatalokból összeállt csapat főleg feldolgozásokkal szolgált az este, de  egy saját szerzeményük is elhangzott a programban, egy igazi bluesos darab.

Nem mindennapi látvány volt, ahogy a Váci börtön elítéltjei a színpadra álltak, és  bizonyságot tettek Jézus, mint szerető Istenük mellett. Mindannyiunknak elállt a lélegzete az egyikük – Boros Lajos 23 évre ítélt rab - megtérését hallgatva. Lajos, akit hamar szívünkbe zártunk, Istent szolgálja, már majdnem húsz éve(!), csaknem  amióta a büntetését tölti.

Az est egyik fiatalok által kedvelt csapata a Parachute Band következett, akik nevükhöz híven szinte berepültek az Arénába egy Chris Tomlin dallal, amit velük együtt énekelt a közönség. Az "Our God is Greater"-t hallva, tényleg az volt az érzésem, hogy semmi sem állhat Isten és az Őt szeretők közé. De játszották saját szerzemények közül a “Living Rain”-t ami valóban átmosta a hallgatóság szívét, ahogy áradt a csarnokban. A "Keep The Fire Burning"-ben arról énekeltek, hogy kérjük a tüzet az életünkre, ha megfáradtunk, sőt a hazánkra is, hogy gyógyítsa meg az Isten. Azt gondolom, hogy szükségünk is van az ilyen hangos kérésekre! A dal egyébként az új Parachute Band  CD-n a Matins:Vispers - en megtalálható.

Egy nagyon meghitt, és bensőséges negyvenpercen át élvezhettük a zenéjüket - sajnos mindössze ennyi állt rendelkezésükre. De ahogy énekelték is, ezért is minden dicsőség Istent illeti meg!

A Casting Crowns az Amerikai Egyesült Államok egyik legkedveltebb dicsőítő zenekara. Szinte minden létező díjat megnyertek már, még az eddig megjelent 2 DVD-jük is aranylemez lett! De mégis ahogy megláttam őket a színpadon, az teljesen lehengerelt. Ők valóban letették ahogy a nevük is jelzi, (Letett Koronák) az életüket Krisztusért. Megható volt az az alázat, és erő ami átjött a dalokból. Az ember a könnyeivel küszködött, ahogy a szövegeket olvasta az óriáskivetítőn. Az estét a "Courageous"-sal kezdték, ami felemelő volt és bátorító, ahogy a dal címe is jelzi. Volt itt minden, amit már a magyar közönség is ismerhetett: a "Lifesong", vagy a közönség kedvence a "Who Am I?" vagy a Voice of Truth , melyet az "Az Úr hangja" címmel ismerünk itthon. Elhangzott a személyes kedvencem is a "Praise You in this storm", ami arról szól, hogy legyen bármilyen vihar, szánkat  akkor is csak Isten dicsérete hagyja/hagyhatja el! A dalok között szinte mindig imádkozott a frontember, Mark, és teljesen Istenre hagyatkozott mindenben, Neki adva a dicsőséget.

Amit sajnáltam, hogy nem mindig lehetett érteni ezeket az átkötő imákat, egyéb bátorításokat, mert ezek sajnos nem voltak lefordítva, sem pedig kivetítve. (A jövőben talán érdemes lenne erre is odafigyelni, hiszen nem mindenki érti az angolt, de még a jó angolosoknak is meggyűlik a bajuk a visszhangos teremben a szavakkal)

A koncertet egy rendkívül erős darabbal zárták a csapat. Korábbi lemezükről az "Until the Whole World Hears" című korongról szólt a címadó szerzemény, aminek a refrénje még mindig itt lüktet a fejemben…

Isten csodálatos, és megbocsát minden bűnt. Ezt megtapasztalhatta mindenki, aki jelen volt a Sportarénában személyesen . Az összegyűltek közül Franklin Graham evangélista előrehívásakor rengeteg ember mozdult meg, megújítsák a kapcsolatukat az Istennel, vagy először találkozzanak a Megváltóval. Döbbenetes volt ekkora tömeget látni, ahogy csak jöttek és jöttek az Úrhoz…egészen elképesztő volt, fentről a lelátóról nézni a sok száz embert.

Összességében egy nagyon színvonalas, és elképesztő “műsort” láthattunk, minden tekintetben. Sajnálatos módon csak erre a napra tudtam elmenni, de állítom hogy megérte, és remélem, hogy akik eljöttek hasonlóképpen jól érezték magukat és teljesen kicserélődve, feltöltődve mentek haza.

ui:
És amiről majdnem elfelejtkeztem: Huntley Brown június 9-én szombaton 18:00-kor ismét fellép a Golgota utca 3 szám alatt, sőt még egy rögtönzött istentiszteletet is tart. Gyertek!

(cikk: Dányi Attila) 

LEGFRISSEBB: Dennis műtétje tegnap volt. Állapota jó. Lassan lábadozik. Minden imádságot megköszönünk érte!