Napsütéses
nyárias meleggel köszöntött bennünket október 2-a, vasárnap. A délelőtti
istentisztelet után Budapest utcáin lépten-nyomon koncertre igyekvőkkel
lehetett találkozni. „Ti is a koncertre?” – tették fel oly sokan a kérdést
egymásnak. Ki gyalog, ki busszal, ki pedig autóval ment a Sportarénába. Ahogy
közeledtünk az épület felé eszembe jutott, hogy egyesek kavicsnak nevezik az
épületet. Mi keresztények tudjuk, hogy egy kavics Isten emberének a kezében
leterítette a Góliátot. És a
„kavics”-hoz csak úgy özönlöttek az emberek. Lufik, zászlók lengtek a
környékén.
A Baptista
fúvósok színvonalas zenéje töltötte be a teret. Már a stadion előtt is
rokonokkal, kedves ismerősökkel találkoztunk.
Rég nem látott barátok kérdezgették egymástól, ki hova ül, vagy éppen
áll. A bejutás után már az előtérben is érezni lehetett azt a bizonyos más
légkört. Mindenki kapott egy színes,
világító karkötőt ajándékba, aminek később igazi jelentősége is lett. A folyosón keresztény könyvek, fotók, és a
Misszió Expó. A világi koncerteken gyakran előfordul, hogy csak a főelőadóra, a
híres együttesre kíváncsiak, és az előzenekarokat talán meg sem hallgatják. Itt
azonban nem így történt, hiszen mindegyik fellépő ugyanolyan ovációt és
tapsvihart kapott, akár az Amaro Delről, Pintér Béláékról, Csiszér Lászlóról,
vagy éppen a Jesus Culturáról volt szó.
Valóban elmondható, hogy ide Istent dicsőíteni érkeztek az emberek. Voltak baptista, református, evangélikus,
pünkösdi, katolikus, szabad keresztény, golgotás és sok más gyülekezetből.
Felekezeti hovatartozás nélkül mindenki azért jött, hogy az Urat magasztalja és
belépjen Isten jelenlétébe.
Az est egyik
különlegessége volt, amikor Kunszabó Zoltán katolikus diakónus bocsánatot kért
a magyar nép nevében Kovács Edgár uszkai roma pásztortól, amiért a roma
testvérek tehetségét nem ismertük el és néha megkülönböztetett módon bántunk
velük. Kovács Edgár pedig azért kért bocsánatot, amiért voltak, akik megloptak
bennünket és olyanok is, akiknek nehézséget okozott beilleszkedni a
társadalomba. A 12 500 nézőt befogadó Sportarénában fiatalok, középkorúak
és idősek felemelt kézzel dicsőítették az Urat. Azok a bizonyos színes karkötők
csak úgy ragyogtak a sötétben, jelképezve az egységet.
Az est
sztárvendégei a Jesus Culture együttes volt, akik a megújulás fontosságát és az
elmélyült dicsőítést tűzték a zászlajukra. A kaliforniai fiatalok hamar
belopták magukat a magyarok szívébe.
Egyszerre voltak a dalaik zeneileg magas színvonalúak, modernek és
ugyanakkor mély mondanivalókkal bírtak. Nemcsak, hogy énekeltek a mennyről, de
egy kis szeletét le is hozták. A négy zenekar és az ötórányi színvonalas
program után talán mindenki nevében mondhatom, hogy Isten jelenléte érezhető
módon betöltötte a csarnokot, és feltöltődve térhettünk haza.
Dicsőség az
Istennek, hogy még mindig vannak élő hitű keresztények, akik a sok nehézség
ellenére is kitartanak az Úr mellett, és meg akarják mutatni, hogy a világ
egyedüli reménysége Krisztus. Csak akkor tudjuk sikerrel venni az akadályokat
ebben a jelenlegi világméretű káoszban, ha Isten igéjét követjük, és ahhoz
ragaszkodunk életünk minden területén.
Isten örömmel nézi, amikor a gyermekei egységben vannak és egy közös cél
érdekében összefognak. Így indul el az ébredés, aminek mi is legyünk a
része!
Durkó Anett
